Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Boldogasszony vezesse lépteink és irányítsa mondandónk!

 

* * *

Öskü

Nem ártok Neked - magamért felelősséget vállalok.

Nem függök Tőled - Véled egyenrangú vagyok.

Nem hazudok Neked - Véled tisztán szólok.

Nem alkuszom meg Veled - küldetésemben vagyok.

Életemben, Föld Anyánkban, Nap Apánkban, Véled Egy vagyok.

 


* * *

Rész is vagy és egész is
Anyag is és szellem is,
Tükör is és tengely is,

Ember is és Isten is!

* * *

"When the contents of the Metal Library are known, there will be no more wars!"
Juan Moricz
"Ha mindannyian ismernénk ami az Aranykönyvtárban van, többé nem lennének háborúk!"

Móricz János

* * *
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: 
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.


(Weöres Sándor:  A Teljesség felé, részlet)

 

 

* * *

 

 

 

 Magyarnak lenni (Czeke Andrástól)

 

Mit tesz az, hogy valaki Magyar?
Erre a kérdésre a válasz olyan, mintha feltennénk magunkban, hogy választ adunk a kérdésre,    -   mi az, hogy megszentelt Élet?

Teremtő ISTEN-tudattal kell rendelkezzen az az Ember, aki véghetetlen nyugalommal és bizalommal  ŐRZI meg REMÉNYSÉGét és Emberségét,  emberfeletti megpróbáltatások közepette is.

Az ÉG-i Törvények, a Mennyei Rend hordozója az, aki a hármas EGY-ségben épít lakó-közösségének települést:  Alsó Világ, Középső Világ és Felső Világ, - KÖR alaprajzzal, - s házának oszlopát, középen BoldogAsszony-nak híjja.
Múlt, jelen és jövő folytonosságát  EGY-ben tudja, s tisztelvén, megtartja őseit,   ÁLDÁSNAK hívja gyermekeit.

ISTENben ÉLő az az Ember, aki   Test-Vérének ismeri minden Embertársát, családban, Nagy-családban, Törzsben, Nemzetségben és Nemzetben látja magát az EGY részeként, miközben Gondviselője a rábízott állatoknak és növényeknek, s a  Szent AnyaFöldnek.

Kozmikus tudattal rendelkező lehet csak az az ember, aki  a csillagos ég és a Nap- Hold járásából tudja, méri  az IDŐt.

Aki a TERET maga körül folyók, hegyek, nyitott alföldek és felvidékek, zárt medencék  élő egységeként kezeli, s annak  ERŐ-pontjait és erővonalait  ÉG-I csillagképek levetüléseiként látja. Megszenteli ezeket, megadva az áhitatos TISZTaÉLET-et a HELY-nek, s nevezi azt névvel.

Aki a környezetével oly tökéletes összhangban él, hogy ahelyett, hogy azt megzabolázni igyekezne, inkább annak gondviselőjeként igyekszik minél jobban belesimult-, szervesült Részévé válni. Amit kap FöldAnyától, azt ajándéknak köszöni, s visszaadja a földnek, ami az  övé.

Az az ember, aki így beszél: SZERELMETES hugom, -öcsém, -néném, -bátyám,
ÉDES- Anyám, -Apám,  KEGYELMES uram,  csecsennö-vőjét BABBA-nak hívja, s aki NEVÉN nevezi minden házi állatját,
aki  Föld Anyát és Nap Apát tisztel, akinek  MENNYekASSZONYA van, s a PÁRT tudja EGÉSZnek, mert az egyikük benne csak “fele-ség”.

Írását jobbról balra, s balról jobbra is  lehet olvasni, s jelentésük így is összefügg, kiegészít. Betűit jelentéssel bíró képekből RÓJA. A szavak NÖ-vekedni tudnak, s így éledvén szóbokrok nyílnak ki. Szavai  a  teremtő lényeget hordozzák, nem  felszíni, de lényegi tartalmat jelölnek (FEL-hő, KÉP-es, KIS-értés, FÉL-elem).

A várandós Anyát megszentelt-nek, ÁLDOTT-nak tudja, s tiszteli.

Aki gyermekeit az ősi MAGos Tudással neveli MÁG-us mondókákkal. (TE – N – TE , BaBBa,     TE – N – TE ).

Őrzi gyermeki tisztaságát. Felnőttként mond MESÉT felnőtteknek, ekképp  TANÍT, s meséiben azt a Világot festi le, amelyet TÚLnanról ismer, benne a  HAZA-térés utáni Világ elevenedik meg. TÜNDÉR-világ ez, ahol a SZER-elem a TÖRVÉNY, s a REND az ÖRÖK  IGAZ-ság.

Eredet-mondájában  ezt őriző TESTVÉR  PÁR  nemes versengése van, nem egymás legyőzése, hanem az emberi gyengeségek, a földi kisértések felett aratott győzelem a cél. Ismeri a testvériség NEMES minőségét, melyben földi ÉLETet ÁLDOZNI az IGAZságért, a SZERETETért  a legnemesebb cselekedetnek számít.
Gyakorolja a testvérré fogadást, s e kapcsolatot síron túl tartónak ismeri.

Tudatában nem ér véget a HALÁLlal az  ember útja, s ismeri a “síron túli” szerelmet. Halottait  ÁTKISÉRI, s vígad  a TOR-ban, mert az “jobb LÉT-re” csendesült, azaz SZENTÜLT  oda, a MÁS-Világba. Ekkor FEHÉR ruhát ölt.

VISELETE van, s nem ruhája, amely működő szimbólumokkal  készül, s a korral, s élethelyzettel változó. Azt VISEL-ni tudja.

Hadviselése a delfinek módszere: legyőzni az ellenfelet, de megadni neki a TISZTELET-et, mint legyőzött, s TILOS  megalázni, emberségében, becsületében sérteni. Harc előtt, de még közben is (!) FELKÍNÁLNI ellenfelének a TISZTES  meggondolás-,  elvonulás lehetőségét.

Nos,…….kérlek, gondold tovább, mire mond NEM-et a MAGYAR, - ha NEMES ?
Mert nálunk aki NEM-es, csak AZ  lehet  ÚR.  (….ÁR   ÉR  ÍR  ŰR  ŐR….)
Mert MAGYAR ANYA-nyelvünkben   az   ÚR    ISTEN   neve !!!
Jól VÉSD az eszedbe  BE …..


TE – N – TE          Te Is  éN        éN   Is    TE     az    Mi     EGYütt      EGY,     az  az  ISTEN    ….ha   MAGYAR  vagy

 

* * *

 

 

 

 

 

 Reményik Sándor

"Az ismeretlen Istennek"

........................

 

Nem hódításra indultunk mi el

A végtelenből, - csak találkozásra.

Testvér, a mi testvérségünk

Ezért oly ritka, szép és drága.

Nem hajtottuk a lelkünket igába.

Egymás lelkét prédának sose néztük,

Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük.

 

Maradtunk szabadok a szeretetben.

Maradtunk egyenlők a szeretetben.

Maradtunk testvérek a szeretetben.

 

Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.

S a végzetet, mint napsugárt és örvényt.

A törvérny betűje ha összevágott:

Ujjongva hirdettük a rokonságot.

 

S ha egymás lelke tájait bejárva,

Rábukkantunk egy nekünk idegen,

Ismeretlen istenség templomára:

Oltárát virággal szórtuk tele,

És szóltunk csendesen: bár nem enyém,

Szenteltessék meg mégis a neve.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

József Attila

A DUNÁNÁL

1
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.


Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.


És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.


A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 ...

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.


Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.


Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.


Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

 

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.

...

A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s
rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk
; és nem is kevés.

...

 

1936. június

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 ***

 

Régi magyar áldás


Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.


Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.


Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak.
És legyen áldott támasz karod
a segítségre szorulóknak.


Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.


Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy Te áldott találkozás,
Minden Téged keresőnek.


Legyen áldott immár, minden
Hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret Téged!


Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben.
Örömben, bánatban
Bűnök közti kísértésben.


Őrizze meg tisztaságod.
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagádnak,
És a Téged szeretőknek.

 

 

 ***

 

Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse
Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.
Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.


Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy
- Igen!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. .
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

 

***

 

 

"Semmi nem fenyegethető, ami valóságos.
Semmi nem létezik, ami nem valóságos.
Ebben rejlik Isten békéje..." 
(Csodák Könyve)

 

***

 

Mi Atyánk, Istenünk!
Bennünk van országod.
Előttünk szent neved,
Törvény akaratod.

Mindennapunk gondját
magadon viseled,
bűneinket, mint mi másnak,
rólunk elengeded.

A Te kezed vezet
kísértéseken át
lefejti rólunk
gonosznak járomát.

Tied a Nagyvilág
összhatalma, üdve
mindöröktől fogva,
Legyen mindörökre.


***

A csendes ima

Tóbiástól, ahogyan Geoffrey Hoppe közvetítette

Ez az ima tulajdonképpen egyfajta elfogadása Mindannak, Ami Van. Amikor ezt az imát mondom, akkor teljesen tisztában vagyok avval, hogy eddig is minden imámat hallotta a Szellem, valamint avval is, hogy bármilyen bennem felmerülő vágy beteljesítésének a lehetőségét is úgyszintén reám ruházta. Elfogadása továbbá annak is, hogy lelkem teljesen fel van töltekezve tökéletességgel és Isten kegyével. Elfogadása a totális tökéletességemnek és "Való-ságosságomnak". Mindaz, amire vágyakozhatom, mindaz, amit társteremtenék, annak a megoldásai is mind-mind benne vannak már a valóságomban. Csendes imának hívom ezt, mivel tudom jól, hogy Lényem teljesen kész és egész. Ezért hát teljesen szükségtelen bármit is kérjek a Szellemtől, mivel már úgyis rég ideadott nekem már mindent...

Teljes szívemmel, elfogadom Létezésem tökéletességét. Elfogadom azt az örömet, amit már jó előre elterveztem magamnak az életemre. Elfogadom azt a szeretetet, melyért imádkoztam, azt, hogy teljesen birtoklom is azt már. Elfogadom azt a békét, melyet kértem, s mely már teljesen a valóságom is immár. Elfogadom azt a bőséget, melyet mindig is kerestem, hogy az teljesen betölti az életem.

Teljes meggyőződésemben, elfogadom Létezésem tökéletességét. Felelősséget vállalok a saját teremtéseimért, és minden dologért, ami csak van az életemben. Elfogadom a Szellem erejét, mely bennem rejlik, s tudom azt, hogy minden dolog úgy van, ahogy azoknak lenniük kell. Teljes bölcsességemben, elfogadom létezésem tökéletességét. A leckéimet igen nagy körültekintéssel saját magam választottam ki, és most teljes egészükben megtapasztalva azokat, végzem el őket. Az út, melyen lépkedek, megszentelt ösvény, isteni céllal. A megtapasztalásaim egyúttal gazdagítják a minden létezőt is, annak részeivé válván. Teljes tudásomban, elfogadom létezésem tökéletességét.

 

***

 

Ausztrál törzsi ima

Egyetlen Örökkévaló,
Aki dalolsz nekünk a csendben,
Aki egymás által tanítasz bennünket,
Vezérelj engem erőre és bölcsességre.
Jártomban-keltemben hadd tanuljam
Tisztelni mindeneknek a célját.
 

***