Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsony

2008.12.18



...A gyertya (a katolikusoknál a szentelt gyertya volt ez)  Jézus jelölője. egyebek között.
A gyertya fényessége  a kiáradó szeretete.
A méhviasz teste érettünk áldozott élete.
A bele a lelke, az a szent lelke, ami egy az Atyával, azért van középen.
Mert áldozatból támad újra az élet.
És világoskék szalaggal van körbeölelve.
A világoskék az az égnek a színe, és az ég az Mária köpenye. És Mária köpenyén mindig ott láthatjuk  a Jézust megidéző Napot. Az Égbolt a Mindenség, ezért volt világoskék a szalag.
S ebben az ölben történik minden.
Ebben a Fényes, Fénymegtartó ölben történik a Húsvéton majd újra támadó Élet.
Tehát a karácsonyi asztal, ami oltárasztal volt, egyszerre volt a születés oltárasztala,és egyszerre volt a megszületett Fény, és az áldozat okán a Húsvéton majd újratámadó Élet. Ezt avval is igazolhatjuk, hogy ma is a Székelyföldön jónéhány helyen első-második osztályos, fehérbe öltözöttkislányok végigjárják a házakat és kántálnak. És az egyik ilyen kántálóének - mindez 24-én a legsötétebb napon történik - már a világosságra készíti fel a lelkeket:

Paradicsom közepébe'
aranyszőnyeg leterítve
azon vagyon rengő bölcső
abban fekszik a kis Jézus
bal kezében aranyalma
jobb kezében aranyvessző
megzuhintja vesszejét
zúg az erdő, zeng a mező
íme megszületett a Fény.

Íme a karácsonyi oltárasztal alján ott a Jézust idéző búzaszalma.

A második versszak így hangzik:
Sose láttam
szebb termőfát
mint Úrjézus
Keresztvárját
mert az vérrel
virágozik
és szentlélekkel
gyümölcsözik.

Íme az áldozatból újra támadt Élet.
Egyszerre Karácsony, és egyszerre Húsvét.
A karácsonyi születésben már jelen van  az ígérete az újratámadtatásának, és a megújulásnak is.

Hogy oltárasztal volt-e az asztal?
Az.

Ha megszületik a Féyn, moccannod kell, mert ha elkényelmesedsz, akkor ezer betegség leselkedik Rád. Az Istvánnapi köszöntő, az újévi regős énekek, a kolompolás, mind ezt szolgálták, ne tespedj, Ember, moccanj, megszületett a Fény. A hármasság (az első páratlan szám, mert az egy: az nem páratlan - a régi tanítók a gyermekeknek megtanították, hogy az egy - az egyetlen, hasonlíthatatlan, mint az Egy Isten, az édesanya, életünk egyetlen Szerelme) legyen a moccantó erőd, ami ott van az asztalterítőkben is (három asztalterítő borította a karácsonyi asztalt).
A dozmati regősénekben találjuk:

A magunk asztala Úrasztala volna
Szent oltára volna
Azt is megadhatja az a nagy Úristen.


És megadta!
Az oltárasztal volt!

És az asztalfőn ott állt a nagycsaládnak a feje.
Én ezt az apai nagyszüleimnél tapasztaltam, Pankozban, mégpedig akkor, amikor odamenekültünk a második háborúban. Apámat elvitték az oroszok málenkij robotra, onnan ő nem tért vissza, és természetes, hogy az öregszülékhez menekül ilyenkor az apa nélkül maradt család, anyám, öcsém és én.
Ott éltem ezt a Karácsonyt és döbbenetes számomra, hogy abban a veszett bizonytalan időben, hogy öregapám állt az asztal mellett. Arról volt nevezetes a magyar ember, hogy a sarkára tudott állni.
Ahogy az asszony a rendért volt felelős
az ember a biztonságért.
Talán egy példát hadd mondjak erre.
Szintén Pnkozhoz kötődik.
Már ott vagyunk, menekültkénet,
és egyik napon ebédhez készültünk,
ádventi nap volt ez,
átéltünk egy szőnyegbombázást.
Nem azért tették, mert ott lett volna valamilyen hadi célpont, henm mert a magyar és német repülők megzavarták az amerikai bombázókat, és szerettek volna megszabadulni a bombatehertől, hogy gyorsan menekülni tudjanak.
Amikor még messze robbantak a bombák, akkor ez még nagy félelmet nem keltett bennünk,  mivel földre estek, nem volt olyan nagy erejük, mint a városban robbanó bombának.
Egyre közelebb robbantak a bombák, és hová menekül ilyenkor az ember:
az anyaméhet megidéző asztal alá.
Oda menekültünk be, és amikor az udvarban robbant egy bomba, 
ami benyomta tokostul az ajtót,
meg az ablakot is,
megrengette felettünk a gerendás mennyezetet,
akkor ijedtünkben kitekintettünk az asztal alól,
hogy Úristen, mi lesz velünk,
egy pár csizmát láttunk ott az asztal mellett,
és ebben a pár csizmában benne állt az én nagyapám.
És biztos vagyok benne, hogyha rászakad a mennyezet
ő akkor is ott áll.

Ez a férfinak a dolga. Bármi is történik vele, ezt a mintát adni.
A biztonság mintáját.

Én akkor valami döbbenetet tapasztaltam.
Mert három perc telt el, végetért a bombázás.
Kijöttünk az asztal alól, és öregapám egy vagy két perc alatt megőszült.
De állt.
Állt a sarkán.
Ott állt az asztal mellett ez az öreg
-nem olyan öreg volt akkor, de a nagycsaládnak a feje középkorú emberként-
és azzal a biztonsággal, amit ő képviselt, azzal mondta el
- és gondolom, nem csak nálunk hangzott el -
Karácsony tartalma, értelme:

Bejött Jézus a házamba
Házam közepébe' megálla.

Ez Karácson értelme.

A többit
mind
el lehet
felejteni.

És nem úgy mondta, hogy a 'házunkba' jött be.
Hanem a házamba, a saját házamba.
Kinek-kinek a saját házába megy be Jézus.

Karácsonykor minden teremtett létező érzi, hogy valami fontos történik.
A csillagok nem pislognak, a fák nem mozdulnak, az erdőben a szél eláll,
a farkas is, a zsákmányát szerzni indulna, az is megáll, a vizek se mozdulnak, a folyók is mozdulatlanok maradnak.
Csoda történik, megszületik a Fény.
De csak emberben személyesül.
Ez az, amire mindenki vár.
Ez a gyermekrajzok közepén lévő emberarc.
Hát ezt várjuk.
Erre készülünk.
Ez a kör-kar-ölelés.
Ez az IGE.

Bejött Jézus a házamba
Házam közepébe' megálla.