Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsony (3)

2008.12.23

Mert nem akármi lehetett azon az asztalon...

Hát ott kellett lenni rétesnek. Ma már az asszonyok nem tudnak rétest nyújtani. Egy városi előadásomon nem merem megkérdezni, hogy ki tud még azok közül rétest nyújtani. Hát régen, anyáink nyújtották a rétest, lebegtették az asztal fölött,  az szemtelen módon, az anyagot teljesen meghazudtolta, azt a vékony tészta, és csak mi, magyarok ismerjük a rétest, meg a tétesnyújtást, és ez a szűzesség megidézője, szó szerint  a nő szűzességének a megidézóje, az a hártya, amire nagyon vigyáztak a nők, és ebbe a szűzi hártyába, ebbe került bele a mák. A mák az a szaporaságot idézi elő. És e tekervénye milyen a rétesnek? Mint a csigavonal, az Élet-lélek jele. És még mi került bele? Belekerült a másikba a dió. A dió pedig az, hogy rendje legyen ennek a szaporulatnak. Az angyali rend a világban. Ebből lett a kőtt kalács és ebből lett a beigli is. Ez nem bécsi sütemény, félreértés ne essék, csak a bécsiek nagyon megszerették az Osztrák-Magyar Monarcsiában ezt a beiglit. Ugyanolyan tekervény és ugyanolyan mák van benne, és dió van benne. Jóllehet, már nem tudja a városi ember, de minden városi ember ragaszkodik hozzá. Hiszen ha két ünnep között látogatóba megyünk, akkor mindenütt avval fogadnak minket, olyan nincsen, hogy ne beiglit adnának.

A rétes mellé még ott volt a karácsonyi asztalon ott azon a vidéken az angyalhurka. Angyalhurkának nevezték azt a hurkát, amelyik hajdinával volt töltve, a hajdina az kölesszerű gabonaféle. Ezt most már kevesen ismerik, tele van olajjal, ez csodálatos ételt adott, meg csodálatos tölteléket a hurkában, sokkal jobbat, mint a rizs, de nem volt benne a disznó vére. Ez volt a vacsoránk. Töltött káposzta az majd délben jött az asztalra, mert az is elmaradhatatlan karácsonykor, másutt viszont sült hal a vacsora a legtöbb helyen, a közénk született Jézussal kezdődött el a Halak időszaka, az áldozat és szaporulat időszaka kezdődött el, Jézus-i a hal jelenléte is. A hel egyszerre jelöli a halált, az áldozatot, hiszen olyen a pikkelye, ami a halált juttatja az ember eszébe, olyan a fogása, hideg a fogása, de a hal az, amelyik mint a mák, szaporán gondoskodik az utódokról az ikrájával. Tehát a hal egyszerre az áldozat, a Jézus-i áldozat, és a belőle támadó élet. Mert tulajdonképpen ez is ődi jelkép. Ma már nem tudja az ember, de hála Istennek a városban is teszi. Aztán még velemit el kell mondanom, hogy Székelyföldön némely zsákfaluban azt tartják, hogy a Fehér Ló Karácsony estéjén megszüli az arany csitkaját.

Még egy dolgot hadd mondjak el a városi embernek. Hát nekem hála Isten egyre több tanítványom akad, nagyon szeretem őket, és úgy érzem ők is szeretnek engem, ez tart meg engem. Az egyik tanárnő, aminek az ura meghalt, szívinfarktusban, két kamasz lányával nagyon küszködik szegény. Hát a kamaszlányok szinte kezelhetelenek, mindenki tapasztalhatta, akinek lánygyermeke született, de a fiúk is szinte kezelhetetlenek. Nos ő a kamaszlányainak mondta, egyik ádventen, hogy lányok, most mi úgy készülünk Karácsonyra, hogy hímzünk egy terítőt. Hát azt nem tudta megszervezni, hogy fonjanak is, se hogy szőjenek, pedig szövőkeretet lehet kapni mostanában is, de legalább hímezzenek. Mind a két lánya kinevette. Hangosan. Te tréfálsz? Hol élsz te? Anya szegény elkezdte hímezni a terítőt, aztán a második nepon a kisebbik lánya az megszánta, ha neked eezl kedved telik, akkor hímzek én is, mutasd, hgoy mit kell. Aztán úgy egy hét múlva a másik lánya is. Meghímezték közösen. Egyre csomómentesebb lett a család. Dödörögtek, beszélgettek, mindent kigyóntak magukból, és amikor éjfél után terítették meg az asztalt, és hasonlóképpen áldoztak, mint amiket elmondtam, almaszelettel, dióval, meg fokhagymával,  mézbe mártva mindezeket, akkor a kisebbik lány megszólalt, hogy : Anya, ugye jövőre is Karácsonyunk lesz?

Ezta városban is meg lehet tenni. Ez rajtunk múlik. Rajtunk, felnőtteken. Ha valaki tiszta hittel teszi, akkor a gyerek vevő rá. A gyerek erre van hitelesítve, az ő hitelesítése még nincs úgy leárnyékolva, mint a felnőtteké. S akkor ugathatnak a sátán kutyái. (vége)