Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Medve-szimbólumok gilják népmesékben

2009.10.08

Lajtai László — Sántha István
Medve "A foltoshátú sirály"-ban
Medve-szimbólumok gilják népmesékben

 

  Dolgozatunk módszere tételesen (pontos utalásokkal) sorra venni a medve szó felbukkanását gilják népmesékben ("A foltoshátú sirály" népmese kötetben) és ezeket értelmezve, csoportosítva megadni a medve helyét a giljákok mindennapi életében (a természetes földrajzi környezetben), értelmezni a szó szimbolikus jelentését (adott szövegkontextusban, a gilják mitológiában elfoglalt helye alapján, összevetve a vizsgálók saját kultúrájában betöltött szerepével). Arra vállalkozunk, hogy megpróbáljuk a praktikus és mitikus vonatkozásokat kiemelni, egymástól szétválasztani.

Írásunk szereplői, a giljákok Ázsia északi részén, Kelet-Szibériában, Oroszország területén, pontosabban az Amur-folyó torkolat-vidékén és Szahalin szigetén élnek. Nyelvüket tekintve az úgynevezett paleoázsiai népek közé tartoznak (egyik nagy ázsiai nyelvcsaládba sem sorolhatók, és nem ismerünk közeli, e nyelvekkel rokon vonásokat mutató nyelveket az osztályon belül sem). Medve áldozat bemutatását a környéken élő mandzsu--tunguz és ajno népeken kívül még a szintén paleoázsiai, de a Szaján-hegység előterében élő keteknél írtak le.

A medve emberi tulajdonságokkal (erényekkel, gyarlósággal) van felruházva ezekben a népmesékben. De minden esetben a tisztelet hangján van említve (akár közvetve, akár konkrétan, a cselekményben szerepel). A medvének is vannak gyerekei és lehet beteg a mamája. Ilyenkor a medvének jukolát (szárított hal) lopni az embertől is bocsánatos bűn. A hős mindennap medve-éneket dalolva tér haza a sikeres vadászatról:

"Jertek elém asszonyok.
Hozok nektek ízletes medvehúst.
A telepen ünnep lesz most, nagy ünnep,
Szagmert mindenki hálával fogadja."

Másnak medvét elejteni mindig ünnep, a hősnek átlagos cselekedet. Földi halandónak sohasem lehet csak úgy egyszerűen medvét ölni (a medve totem és azt megölni tabu a földi giljáknak). Másrészt itt találunk utalást először a medve-ünnepre .

A hős szerelmét megtalálva örömének szintén a medve-ünnep nagysága lesz a mértéke:

"Jertek ki mind a jurtákból és Vargunra nézzetek!
Ez a nap nékem a legszebb ünnep.
Ó nem, nem medvét ejtettem - két napot láttam én!
Az egyik fönn az égen tündököl,
A másik itt a telepen - és Rojlik a neve."

Az első hosszabb lélegzetű utalás medvére abban a történetben van, ahol a sámán gyereket lopva medvének álcázza magát (hogy elnyerje az anya szerelmét). Mikor a hősnő lelövi a "medvét" és felmerül, hogy legyen akkor a sámán áldozati állat (küldjük át a túlvilágra (ketrecben, tűzön égve) had lássák az ottaniak, hogyan bánunk a gonosz állatokkal). Itt három dolgot lehet észrevenni. Először is a sámán ezekben a történetekben gyarló emberi tulajdonságokkal van felruházva (másokon élősködik, becsapja törzsbelijeit), nincs túlmisztifikálva (lehet, hogy a gyűjtő személye nyomta erre rá a bélyegét - lehet, hogy a szovjet rendszer átirata ez- a harmincas években a legerősebb szibériai sámánok Sztálin lágereiben végezték életüket). A medvéket ketrecben hízlalják a medve-ünnep napjának eljöveteléig. És végül az áldozatot hitük szerint a tűzön keresztül lehet legkönnyebben (legbiztosabban) bemutatni az ősöknek, és a gazdaszellemeknek.

A medve és a mókus között folyó dialógus két fokozata az ember két vadászfegyvere: a nyílvessző és a kutya körül forog. A burunduk nem félti a bundáját csak, ha egy kutya van az emberrel. A medvének így vagy úgy, de ellenfele az ember (az embernek a medve). A tajga urával nem tanácsos ellenkeznie senkinek (még az embernek sem!), s így a mókus megkapja megérdemelt elkülönítő bélyegét (csíkosát).

A vadász egyedül élt (nincs felesége) a tajgában (ritkán fordult meg a faluban). Tizenkét és fél éve volt vadász (minden évben négy medvének nyúzta le a bundáját). nem tudjuk valójában hány éves lehetett, de a tizenkétéves állatciklus szerint a tizenkettediket követő év nagyon szerencsétlen. Ha a múlt nincs lezárva (általa megsebzett medve tért vissza hozzá), az még a jelen. A medvén ejtett seb, az eljegyzés stigmája. Az erdőben egyedül élő vadászt kísértik a szellemek (a vadásznak halálát érezvén eszébe jut, mit tart a gilják hitvilág: a visszatérő nősténymedve magával viszi a vadászt a halott medvék világába, ahol férj-feleség lesznek, míg a földiek áldoznak a tragédia helyszínén). A tűz, a gilják mitológia legfőbb gazdaszelleme, asszonyi privilégium. Jelen esetben ez a medve ellen, így nem nyújthat védelmet (míg általában a gyakorlatban a vadász fegyvere a vadak ellen). A medvét nem lehet egyszerűen büntetlenül megölni (tabu; a történetben mézevőnek is nevezik a medvét - tabunév), mivel a giljákok totemállata (önvédelemből megöli az állatot), a nemzetség tagja (tehát szó szerint TEST-VÉR) marad halála után is (a harcban sebesült vadász a halott medve húsával gyógyítja a sebét). Gyakorlati szabály a tajgai népek életében, hogy meg kell ölni azt a felnőtt medvét, amelyet a szállás környékén látnak kóborolni (az is látja (érzi) az embert és vissza fog járni élelmet lopni, és háborgatja az ott élőket).

Már a cím is "nyelvi" játékot rejt magában, a testvérek és a medve mellérendelő (azonos szintű) kapcsolatát. A testvérek a vérrokonság (család) alapstruktúrája, amely a természet legerősebb elemével (medve) visszadatálva, az így már hígabbá váló rokonságot (de kiterjedtebb), mitikus eredetet, biztonságot ad a (létrejövő nagyobb törzsi osztály) nemzetség tagjainak.

Gilják férfiKik a szereplők? Három testvér, és a legidősebb felesége kisded gyerekük és a kutyák. A "három", mint szimbolikus szám háromszor bukkan elő. Három testvér története, három próbatétel (küzdelem), és végül három évet várnak a medveünnep megrendezésére. Ha a mesét úgy fogjuk fel, mint megoldási kísérletet akár a mesélőre, akár a hallgatóra vonatkoztatva, mint megoldási kísérletet egy-egy fejlődési korra jellemző konfliktusra, ezt kiterjesztve aztán vonatkozhat ez a közösségre sőt akár a népre is. A hármas szám a triádikus helyzet, az egy mindig az egyént jelenti (önmagunkat a világgal egységben), a kettő mindig egy pár (többnyire férfi és nő), a három pedig az anya, apa és gyerek (függetlenül attól, hogy hányadik gyerek). A legkisebb testvér a gyenge gyereket jelenti az erősebb, nagyobb szüleivel szemben, de mivel a szülőkkel kapcsolatos ellenérzéseket közvetlenül kifejezni veszélyes, ezért testvérvetélkedés képében jelenik meg, ami jobban elfogadható konfliktus. A három év, ameddig a medvebocsot felnevelik, az ember hároméves kori konfliktusára utal, amikor a fent említett háromszöghelyzet megoldási kísérletére a gyerek a legerősebb erőfeszítéseket teszi. A mese tehát nem más, mint rituális visszatérés önmagunkban ezekhez, a megőrzött rétegekhez.

Gilják nőMi a nő szerepe? Míg a medve kettős, egyszerre apai és anyai szimbólum (egyrészt nagy és erős, másrészt gondoskodó és melegséget árasztó). A nő itt kiemeli a helyzetet, amikor a gyermek észreveszi az anyában a nőt, amikor megindul a harc (az apával) az anya női mivoltáért is (magára hagyják a nőt elmennek együtt vadászni). Az asszony ki van téve a természet erőinek, a nemzetség mitikus tagjának, a férje testvérének, a medvének.

Először a kutyák tűnnek el, az ember egyik fegyvere a medve ellen.

A nő feláldozza a csecsemőt, hogy megmeneküljön és így újra nővé válik, kiemeltebben szexuális tárggyá (a legkisebb testvér számára is, előkészítve és teret adva a későbbi történtekhez). Ezenkívül a kisgyerek a medvekérő útjában is áll (a konkurens ivadéka). A visszatérő férj, majd a feleség reakciója a történtekre megerősíti a dolog szexuális jellegét: "-Ki csúfolt így meg bennünket?", "-Bizonyára ismét eljön hamarosan.".

A gerenda egyrészt tovább erősíti a medve férfi princípiumát, ez okozta a férj és a második testvér halálát (nem a medvével vívott harc), tehát mindenképpen el kell bukniuk. Így a legkisebb testvér számára a véletlen (az elve elrendelt, nem a medve) nyitja meg a lehetőséget a nőhöz. A nő visszahúzódik a házból a hombárba, a család szimbólumából egy ősibb élelmiszertároló női szimbólumba, átmenetileg, a védelem kedvéért.

MedveáldozatA küzdelem után, a halottak, a hullák látványakor, a gyász. és a gyász érzése által felkeltett agresszió a medve feldarabolásában és elégetésében fejeződik ki. A medve felÁLDOZÁSÁnak funkciója lehetne a cselekmény lezárása (semmivé tenni a múltat, tiszta lapot nyitni a jövő felé). A mese itt nem ér véget (még egy utat nyit meg), elindul a túlvilág felé, hogy az öldöklés és az azt követő beteljesülés (a legkisebb testvér együtt hál a nővel) mögött bujkáló bűntudat (a testvérek, a gyerek halála) tovább vigye a történetet egy magasabb, misztikus szintű lezárás felé.

De az életben maradásért ismét útra kelnek, majd elválnak. Az asszony bűnbe esett (elkódorgott, mert tiltották ettől), nem lehet ilyen egyszerűen megszerezni a nőt.

A túlvilágon a földön kísértő medvék az öregemberek, az ősök, az apák. Mindenki halott, csak a legkisebb testvér és a nő nem (bár az utóbbi transzban, tetszhalálban, akaratától megfosztva várakozik). A hatalmas hegy, a nagy szikla, s benne a résen át a barlang jelzi, hogy a legfőbb konfliktus még hátravan. A túlvilág tükörképe az evilágnak. Az öregemberek, a már önmagunkban létrehozott különféle apaképek, melyek közül egy és nem az összes a gonosz, pusztító; közöttük kiegyezést lehet létrehozni, s így minden jóra fordul, létre jön a feltámadás, a csoda. A legkisebb gyermek, vagyis mi mindannyian, elveszítjük ugyan kizárólagos birtokunkból a nőt, de cserébe a kedélyek megnyugodnak, a harc mintha meg sem történt volna. A bátyjak rohannak haza, a realitásba, a legkisebb testvér (jobbik énünk) azonban komolyan veszi a túlvilági hatalmakat, nem felejt, elvégzi a (kutya)áldozatot, ezért cserébe megkapja jutalmát, a fehér medvebocsot, önmagunk misztikus és egyben gyermeki részét, hogy három év elteltével (felnövekedése, felnőtté válása után) ünnepelhessen, áldozatot tudjon bemutatni, és emlékezzen a régmúltra /individuális szinten a gyermekkorra, közösségi szinten a tradiciókra/ .

Miért járnak vissza a medvék a Földre háborgatni az embereket? Szibéria szerte hisznek benne,,hogy minden száz megölt medve után meg kell halnia egy embernek ("A vadászba szerelmes medvé"-ben pont e felénél járt a hős próbatétele eljövetelekor, ami épp így veszélyes szám). Azokban, akik hisznek ebben, medvét látva felmerülhet: nem ez a medve a századik, és én a mérleg másik nyelve. A gondolat, ahogy átfut a vadász agyán egy pillanat alattra megbéníthatja (pont akkor, amikor a legnagyobb figyelmet követelné a helyzet). Ez a medve egyik esélye.

A másik gyakorlati meggondolás, hogy a medve VADÁLLAT, szíven lőve is képes teljes erőből száz métert futni.

Ami a szellemi szférát illeti, túlvilágon együtt élnek a medvék és emberek, s a tragédiával elhalt emberek a Földön kísértik ott maradt társaikat. Aki túlközel került a túlvilághoz, azt megpróbálják elragadni (asszony). A kísértés mindig valami lezáratlan és általában tragikus (idő előtti halál) földi dolog visszatérése. És nem minden esetben a földi gonosszal (a tragédia okozója) próbál leszámolni a kísértő szellem, hanem éppen azzal, akit el tud érni. Nincs teste, így testet próbál rabolni a kósza lélek, hogy aztán az új "köntösben" megnyugodhasson. A kísértett ember ezentúl a nem talál nyugalmat. A tragédia szerencsétlenséget hordoz magában.

Miért hoznak medveáldozatot? Medveáldozathoz bocsot nevelnek, nagyobb medvét nem tudnak élve elfogni, és így a kicsi nem konkurense sem a férfiaknak (potenciáljának; tőle származtatják a nemzetséget - ősapa) se a többi felnőtt medvének. A telepen feláldozni csak olyan dolgot szabad, amely természetesen ott nem található (medve), a tajgában szintúgy (kutya). Az ember medve-vadászaton kiszolgáltatott (egyenlő esélyek), s így misztifikálja a medvét, behozza a "mindennapokba" (medve-ünnepek) ezzel biztonságot (éberséget fenntartva) teremtve. A történetben nem szereplő apa (helye és szerepe a történetben megtalálható) és az ünnepeken csak az emberek fejében megjelenő (nem az áldozati állat) medve-gazdaszellem között párhuzamokat véltünk (a fentebbek szerint) felfedezni.

Ki is valójában a pusztító medve? Kevert apai és anyaszimbólum, amellett hogy a szibériai népek gyakorlati életében, élelem forrásként is fontos szerepet játszik. Félelmek és vágyak sokaságát lehet a medvébe vetíteni, akár egyszerre ellentéteseket is, így döntő eleme lesz a tajgai népek gondolkozásvilágának, kommunikációjának és természetszerűleg irodalmának, a meséinek is. Egy pillanatig azt hittük, hogy a lányát megtartani (visszatérő) akaró APA tér vissza (ez egyszerre azt is magyarázza, miért nincs jelen az idősebb generáció) elpusztítva férjeket (férj és testvérei; konkurencia). Ez jól rímelne FREUD öidipusz-komplexus elméletére, ha nem merülne fel kétely a helyi gazdaszellemeket illetően. Ugyanis a nem jelenlévő (feltehetően halott) apa, nem a férj területének barlangjaiban éli túlvilági életét, hanem a saját apai terület magas szféráiban. De mégis, ha a fiúknak köze van a leány apjának eltűnéséhez (esetleg a lánynak is; tragédia), érthető az irányított bosszú.

Idézett mű:
A foltoshátú sirály.Gilják népmesék. Budapest: 1961
Európa Könyvkiadó, Népek meséi sorozat
Forrás:

www.behsci.sote.hu/medve.htm