Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sarlós Boldogasszony

2009.07.02
Szűz Mária látogatása Erzsébetnél
Lk 1,39-56
Darvas-Kozma József

Homiliavázlat Sarlós Boldogasszony ünnepére A évben

       

„Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"

Mária így szólt: "Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért." Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.”

Ezek az evangélium igéi.

Az „örvendetes olvasó” második titka. A középkorban vigíliája és nyolcada volt. Késői Mária ünnep. A XIII. században a ferencesek révén terjed, 1389-ben vált az egyházban egyetemessé.

Sarlós Boldogasszony az aratás édesanyja és királynéja gondoskodik a szegényekről és az ég madarairól is. A szegények és a szükségben szenvedők gondviselője, a betegségben és a fogságban gyötrődők párfogója, a halottak oltalmazója. Ő a várandós édesanyák vigyázója is. Az ünnep vigíliáján emlékeztek meg Mária anyaságáról. Ez a nap adta alkalmát a szegénygondozásnak, az anyaság ünneplésének és az aratás szakrális kezdetének is.

Régen e napon kezdték az aratást. A XVIII. században még az asszony aratott sarlóval, a férfi kötözött. Kalotaszegen a férfiak fejfájára ekevasat, az asszonyokéra olvasót vagy sarlót festettek. Úgy hitték eleink, hogy Szűzanya arat és a fiára hagyja, hogy gyűjtsön és a búzát a konkolytól elválassza. Az „élet" (a gabona, de főképpen a búza) Isten ajándéka, Krisztus teste (Oltáriszentség).

Az alföldiek szent énekeket énekeltek munka közben. Azt tartották, hogy minden aratásban az ítélet napja jelenik meg: a konkoly elválik a búzától. A föld keleti sarkában kezdték az aratást Nemessándorházán, s az első két kévét rögtön keresztbe fordították, s köszönő imát mondtak mellette. A Szeged környékiek déli harangszókor levett kalappal, kévére ülve imádkozták az Úrangyalát; magukra és a búzaföldre keresztet vetettek.

Lakócsán aratás végén a legszebb darab búzából készítették a „Jézuskévét". Ebben kereste ki a gazdaasszony azt a búzatövet, amely három egyforma növésű szép kalászt termett, és piros szalaggal a kalászok alatt egybe kötötte azokat. A „Jézus" körüli búzát sarlóval vágták le, kévébe kötve lefektették „Jézus" köré. Letérdeltek rájuk és imádkoztak, majd „Jézust" otthon, a képek alatt szögre akasztották Új vetéskor kimorzsolták belőle a szemet és a vetőmag közé keverték.

A felsőrekecsini csángók a szoba sarkába, a szőttesek, a párnák tetejére aratás után egy kéve búzát állítottak. Ősszel kimorzsolt szemeit a vetőmag közé keverték Másutt a pajtába raktak el búzakévét („Jézust"), s karácsonyeste a felrakott párnák mellé került a szobába, s újév reggelig ottmaradt, majd visszavitték a helyére, s magja a tavaszi vetőmagot szentelte.

Rábagyarmaton néhány szál búzát levágatlanul hagytak Szent Péter lova számára. Domoszlón Szent Péter lovának és a halottaknak hagytak kalászokat; országszerte pedig az ég madarainak. Erdélyben (Alcsík) az aratókoszorút vivő legényt vagy leányt leöntözték, s a gazda őket kínálta először pálinkával. Az aratókoszorú régen templomi szentelmény volt; alakja, szerkezete, mint az ugyancsak Napot jelölő szent koronáé, s szinte minden templomunknak éke volt.

Városmiskén, aki aratás közben halt meg, annak külön aratókoszorút kötöttek a koporsójára. A kévéket országszerte keresztbe (kepébe) rakták, a felsőt „papkévének" nevezték. Az egyik legenda szerint, amikor az Egyiptomba menekülő szent családot Heródes emberei üldözték a búzaszemmé változott Máriát és Jézust egy szántóvető elvetette. Amikor aratott, Mária kérésére kereszt alakot formált a kévékből; s Mária és Jézus arca ott ragyogott minden búzaszemen (Csíkban ma is így tartják).

A hajdan volt ember annyi termést kért minden esztendőn az Úrtól, hogy jusson a szegényeknek, az ég madarainak, az anyaföldnek, s az elhunyt lelkeknek (Isten nevében) is belőle. A kalászok összegyűjtése a szegények joga volt.

Az ünnep szokásaiban magyar népünk Szűz Máriás lelkülete a maga gazdagságában köszön vissza. Őrizzük és adjuk tovább atyáink lelki kincsét.

Csíkszereda, 2005-07-01.                     Összeállította: Darvas-Kozma József
forrás: www.hhrf.org/gyrke/homilia/homi-sarlos.html