Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A jó, ha útjára engedik, mindig legyőzi a rosszat

2008.11.08



A tiszta tükör. Vakult tükörben elvész a napfény, gyerek.
Igyekezz hát, hogy tiszta tükör lehess, amilyennek Isten megteremtett, s akkor tied lesz az Ő jóságos ereje, tied lesz mindég, továbbsugárzása…
Nehéz ezt felfogni, tudom – tette hozzá kis szünet után -, pedig ebben rejlik a nagy titok…               

Micsoda titok? – fakadt fel a gyermekből a kíváncsiság.

Az öreg ránézett. Bozontos fehér szakállától látni se lehetett az arcát, de a szeme úgy izzott elő a nagy karimájú fekete kalap alól, mint lába előtt a parázs.

- Micsoda titok?
Hát a teremtés titka! Isten s ember titka, gyerek!
Megvagyon írva a Szent Könyvben is, minden pap olvassa, s mégse érti.
Pedig ott van a szeme előtt: teremté Isten az embert tulajdon képére, s adott néki uralmat mindenek fölött!
Uralmat, érted? – mordult a gyerekre szinte haragosan

 

- Uralmat, s nem szolgaságot!
Erről szólt Krisztus Urunk is, amikor azt mondotta volt, hogy:
„ha csak annyi hitetek lenne, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: eridj odébb!
S bizony mondom, odébb mozdulna nyomban!”
Már pedig a mustármag a minden egyéb magvak közt is a legkisebb, érted?
De még ennyi hit sincs senkiben manapság, ez a baj …

   A gyerek csillogó szemei rávilágítottak.

   - De magában van ugye, Öregapó?

   Az öreg ránézett, s nézte hosszasan.

 

- Benned is van, gyerek – felelte csöndesen --, érzem és tudom, hogy ott van benned is az erő, amit Isten adott azoknak, kik ismerik a jók titkát.
Emlékszel mit tanítottam neked a minap a kis üveggel, amit ott leltünk az ösvény szélén? A nap ránézett a kicsi üvegre, s a kicsi üveg alávetette a fényt a szakadékaljára, ahova a nap sugara másként el nem jutna soha.
Emlékszel?
Nahát. Mondtam volt azt is, és soha el ne feledd, olyanok vagyunk mi is, mint az a kicsike törött üveg, Isten fényét kell beletükrözzük az emberi világ sötétségébe, s ha ezt megtesszük, eleget tettünk a parancsnak, ami a világra hozott, s a parancsadó Úristen megvédelmez minden veszedelemtől.
De ha nem tesszük meg, amit az Úr parancsolt, akkor semmirevaló szemét vagyunk mi is, akár csak az a törött üveg az út szélén, amit a sárba tapos a jószág.

    Csönd volt néhány percig, csak a vékony eső percegett odakint.
Sötét volt mögöttük a barlang. Az öregember ágat vetett a parázsra, s tűz ott a barlang szájában föllángolt újra.
  -- Bizony erre teremtette volt az Isten az embert s nem egyébre - szólalt meg újra-, hogy Isten képében járva eleget tegyen a parancsnak, s végezze a jót ezen a földön. Csakhogy az ember elméje elbutult akár a rozsdás balta éle, s lelke is megvakult, mint az ócska tükör mely nem tud fényt tükrözni többé.
Vergődik vakságban, egymást pusztítja. Ijedelmében kitalálta a gonoszságot, s egymásra szabadította saját kitalálását. Mert Isten nem teremtett rosszat, s amit nem teremtett az nincs.
Érted? Nincs.
Emberi elképzelés mindössze, mint a köd, ami nincs, és mégis elrejti szemed elől az erdőt. De amíg az ember maga, meg nem tapasztalja a rosszat, amit kitalált, addig hiába várja, hogy elmenjen, mert nem mehet el, ami nincs, igaz?
He? De mind ez sok tenéked gyerek, így egyszerre.
Majd rendre, apránként megtanulsz mindent.
Most elég, ha észben tartod, amit az üvegről mondtam.
Tükrözd az Istent, s ne félj semmitől…”