Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mert mi a csoda... ?

2008.08.03


  
 amikor meglátod a láthatatlant a megnyilvánulások mögött, s így annak látjod õket amik valójában;

amikor nem titkolod érzéseidet, s ha kell utat engedsz a könnynek, vagy éppen engeded, hogy az öröm érzése töltsön el;

amikor együtt érzel embertársaddal, s megérted az õ szívének titkait; amikor egy mozzanat, mely valódból tör a felszínre a  másik lelkéig ér, s megsimogatja õt.
 
Mindannyian képesek vagyunk rá, s mindannyian hajlamosak vagyunk errõl megfeledkezni, s csak élni, de nem megélni az életet, átélni a pillanatot.
  
Minden nehézség tanít valamire, s minden lecke által többek leszünk. A sors nincs kõbe vésve, lehetõségeket rejt magában, s iránya rajtunk is áll. Mégis gyakran érzed úgy, hogy mélyponton
 vagy, gondok és szomorúság költözik a te házadba, s azt gondolod:
"Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltûntethetek..."
  
Ha ily eszközöd nincs is, de olyan képesség birtokában vagy, mellyel átformálható a lét, könnyebbé tehetõek az anyag terhei, széppé s áldottá a lélek útja. Ennek egyetlen, ám leggyakrabban  a legkomolyabb nehézségét az adja, hogy csak utalásokat találsz rá,
iránymutatókat, de végsõ soron önmagadnak kell felfedezned, egyszerûen azért, mert tebenned van.

Azonban ha idõt és energiát szentelsz e megismerésnek, akkor nemcsak hinni, de tudni is fogod, hogy "vannak még csodák..."

Mert Te magad is az vagy!

(Palitól, e-mailben kaptam.)